Egy évvel ezelőtt arról írtam, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása a közgazdasági kutatásban nemcsak új módszertani lehetőségeket teremt, hanem komoly veszélyeket is hordoz magában. A legfontosabb veszélynek akkor azt láttam, hogy a technikai fejlődés spektákuluma képes elfedni az elméleti megértés hiányát. Azóta a helyzet nem egyszerűbb lett, hanem bonyolultabb. A mesterséges intelligencia már nemcsak új eszköz a kutatók kezében, hanem egyre inkább a kutatási folyamat egészének alakítója.
A mesterséges intelligencia megjelenése a közgazdasági kutatásban nem egyszerű technikai változás. Nem pusztán arról van szó, hogy a kutató gyorsabban ír kódot, könnyebben rendez adatot, vagy gördülékenyebben és közérthetőbben fogalmaz meg egy kéziratot. Az AI belép a tudományos döntések rendjébe: befolyásolja, milyen kérdést teszünk fel, milyen módszert választunk a kutatásunkhoz, mit tekintünk meggyőző eredménynek, és hol húzzuk meg az emberi felelősség határát.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy a mesterséges intelligencia kiváltja-e a közgazdászt, hanem hogy képesek vagyunk-e megőrizni a közgazdasági gondolkodás lényegét egy olyan rendszerben, amely egyre nagyobb sebességgel termel.
⮚ Tovább a teljes cikkre
