A klímavédelem nemcsak a városvezetők vagy a természetvédők feladata, hanem minden egyes kerttulajdonosé is. A magántulajdonú zöldterületek, előkertek és udvarok a szuburbán települések zöldfelületeinek akár 80%-át is kiteszik, így kulcsszerepet játszanak a helyi mikroklíma szabályozásában és a biodiverzitás megőrzésében. Kutatásunk 604 – a magyarországi mellett romániai és szlovákiai – háztulajdonos megkérdezésével feltárta, hogy a kertgondozási szokásokat leginkább a társadalmi státusz, az ökológiai tudatosság és a közösségi normák alakítják. Míg a régi lakosok inkább a hasznosságot és ökológiai funkciókat részesítik előnyben, addig a 2000-es években betelepülők a kényelmet és esztétikumot helyezik előtérbe. Az önkormányzatok és a közösségek együttműködése elengedhetetlen ahhoz, hogy a magánkertek ne csak díszítsenek, hanem aktívan hozzájáruljanak a fenntartható, élhető és klímaadaptív jövő kialakításához.
Ha ma valaki Magyarországon házat épít, jó eséllyel nem a város közepén teszi, hanem egy csendes, zöldövezeti településen. A városból kiköltözők egyre népesebb szuburbán falvakat hoznak létre, ahol a ház körüli kert nemcsak a magánélet szimbóluma, hanem a természettel való kapcsolat egyik utolsó tere is. De vajon gondolunk-e arra, hogy a kertünk nem csupán dísz, hanem a klímaváltozás elleni harc egyik rejtett frontvonala? Kutatásunk során 12 szuburbán településén több mint 600 háztulajdonost kérdeztünk meg Magyarország, Románia és Szlovákia szuburbán térségeiben.
A vizsgálat arra keresett választ, milyen tényezők befolyásolják a kerttulajdonosok döntéseit, és hogyan lehetne a magánkerteket a fenntartható, klímaadaptív települések kulcsszereplőivé tenni.
Két egyszerű, de nagy horderejű kérdésből indultunk ki:
- Mely tényezők határozzák meg leginkább, hogy a szuburbán területeken élők hogyan alakítják és gondozzák a saját kertjeiket?
- Hogyan ösztönözhetők ezek a lakosok arra, hogy ökológiai szempontból tudatosabban kezeljék zöldterületeiket?
⮚ Tovább a teljes cikkre
