- Van egy egyre gyakrabban hallható érvelés, miszerint a falusi településszerkezet fenntartása drága, az emberek amúgy is elköltöznek, mert nincs munka, ezért az állam rosszul teszi, ha vidékfejlesztési eszközökkel próbálja életben tartani a falusi életet. Ehelyett bérlakásokat kellene építeni ott, ahol az emberek ténylegesen élni akarnak: Budapesten, Győrben, Sopronban és más munkaerőpiaci központokban. Első hallásra az érv erős. Van benne közgazdasági racionalitás, urbanizációs tapasztalat, lakáspolitikai kritika és némi provokatív józanság. A gond nem az, hogy teljesen hamis. Hanem az, hogy túl sok mindent akar egyetlen lendülettel bizonyítani.
A kiinduló állítás valójában legalább hat különböző állítást csomagol egybe. Azt mondja, hogy a szétszórt falusi infrastruktúra fajlagosan drága; hogy az elvándorlás fő oka a munkahelyhiány; hogy az urbanizáció történelmileg elkerülhetetlen; hogy a városi élet környezetileg hatékonyabb; hogy a vidékfejlesztési támogatások rosszul hasznosulnak; végül pedig azt, hogy a közpénzt inkább városi bérlakásprogramokra kellene fordítani. Ezek között van jól alátámasztott, részben igaz, vitatható és túl erős állítás is. A szakirodalmi kép éppen ezért nem egyszerű cáfolatot, hanem szétbontást igényel: más bizonyíték kell az infrastruktúraköltségre, más a migrációs döntésekre, más a lakáspolitikára, és megint más arra, hogy mit kezdünk a leszakadó helyekkel.
⮚ Tovább a teljes cikkre
