COMITATUS Önkormányzati Szemle
34. évfolyam 249. szám – 2024 nyár
Uszkai Andrea: Hol születik újjá a táj? – A permakultúrás gazdálkodás települési mintázatai Magyarországon, különös tekintettel a nyugat-dunántúli térségre
Absztrakt:
A permakultúra olyan holisztikus tervezési és gazdálkodási megközelítés, amely a természeti rendszerek működéséből merítve törekszik fenntartható emberi tevékenységek kialakítására, különös tekintettel az élelmiszertermelésre. Napjainkban a klímaváltozással összefüggő kihívások kezelésének, valamint a vegyszermentes élelmiszer előállításának lehetőségei egyre inkább előtérbe kerülnek hazánkban is, támogatva a permakultúra mint környezetkímélő gazdálkodási forma népszerűségének növekedését. Jelen tanulmány célja ezen gazdálkodási forma mint elsősorban innováció hazai terjedésének vizsgálata térségi összevetésben, településtípusok szerint, kiemelt figyelmet fordítva a társadalmi-gazdasági eltérésekre, kiegészítve néhány gyakorlati példával a nyugat-dunántúli régióból. A kutatás egy 2025-ben 106 fő részvételével készült online kérdőíves felmérésen alapul, amely egyebek mellett a gazdálkodók demográfiai jellemzőit, motivációit, a gazdaság méretét, értékesítési csatornáit elemezte. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a permakultúrás gyakorlatok jelentős társadalmi és térbeli diverzitást mutatnak, ami fontos alapot szolgáltathat a jövőbeli szakpolitikai és közösségi támogatási rendszerek célzottabb kialakításához.
JEL kód: Q15, Q57
Kulcsszavak: permakultúra, Nyugat-Dunántúl, területi terjedés, település
Horeczki Réka – Baranyai Nóra – Kézai Petra Kinga: Társadalmi innováció mint a regionális fejlesztés eszköze – fókuszban a magyar testvértelepülési kapcsolatok
Absztrakt:
A társadalmi innováció az elmúlt évtizedben a társadalomkutatás és a regionális fejlesztés egyik központi fogalmává vált, új megközelítéseket kínál a helyi közösségek előtt álló komplex kihívások kezelésére. Az értelmezés széles tevékenységi spektrumot ölel fel az alulról szerveződő (grassroots) kezdeményezésektől a magán-, köz- és civil szféra által létrehozott új termékekig és szolgáltatásokig, egészen az intézményi és társadalmi struktúrákban végbemenő rendszerszintű átalakulásokig. A tanulmány középpontjában a magyar önkormányzatok nemzetközi kapcsolatai állnak, azt vizsgálva, hogy a testvértelepülési kapcsolatok – vagyis a települések közötti formális együttműködések – miként szolgálhatnak a társadalmi innováció és a regionális kohézió lehetséges katalizátoraiként. A testvértelepülési együttműködések motivációit, intenzitását és hatásait egy kvantitatív vizsgálat keretében értékeltük. A kutatás alapjául az önkormányzatok körében végzett kérdőíves vizsgálat szolgált (n=409), amelyet öt esettanulmány egészít ki. A magyar–magyar és egyéb intraetnikus testvértelepülési kapcsolatok társadalmilag aktívabbak és szorosabban kötődnek a helyi közösségekhez, erősítik a közösségi identitást és a civil részvételt, noha közvetlen gazdasági hasznuk korlátozott. A tanulmány öt esettanulmány bemutatását tűzte ki célul, amelyek jó példaként szolgálnak arra, hogy a testvértelepülési partnerségek hatékony társadalmi innovációs platformként működnek, így elősegítve a befogadóbb és területileg integráltabb fejlődést. Az aktív helyi társadalom jobban kezeli a felmerülő nehézségeket, és ennek megfelelően – a helyi önkormányzatokra általában jellemző erőforráshiány mellett – kevésbé érzékeli a gátló tényezőket. A kapcsolatok megléte pedig egyértelműen nagyobb előnyökkel jár e települések számára.
JEL kód: R58, O35, H77
Kulcsszavak: társadalmi innováció, testvértelepülési kapcsolat, testvérváros, városdiplomácia, regionális fejlesztés, önkormányzat, városhálózat