Amikor egy ország olimpiai szereplése elmarad a várakozásoktól, rendszerint gyorsan megszületik a kézenfekvő magyarázat: túl sok sportág között osztjuk szét a pénzt. Koncentráljunk arra a néhány területre, ahol hagyományaink vannak, jók a versenyzőink, és reális az éremszerzés. Első hallásra az érv erős. Van benne közgazdasági racionalitás, költségvetési fegyelem és némi provokatív józanság. 
A gond nem az, hogy teljesen hamis. Hanem az, hogy csak az egyik lehetséges stratégiát látja.
A nyári olimpiák 1996 és 2024 közötti adatai alapján a sikerhez két eltérő út vezethet.
Működhet a néhány sportágra építő koncentráció, de a sok sportágat lefedő diverzifikáció is. Ami a jelek szerint kevésbé működik, az a kettő között megrekedő bizonytalan középút.
⮚ Tovább a teljes cikkre