Külgazdaság, LXX. évf., 2026. szeptember–október (3–49. o.)
DOI: https://doi.org/10.47630/KULG.2026.70.9-10.3
Kivonat
A tanulmány azt vizsgálja, hogyan jelent meg és élt tovább a Kopint kutatóintézet – és jogutódai, a Kopint-Datorg, majd a Kopint-Tárki – intézményi öröksége a Külgazdaság folyóiratban 1972 és 2026 között. Az elemzés 2946 érdemi tanulmány, 1272 azonosított szerző és a szerkesztőbizottság évenkénti összetétele alapján elkülöníti az aktuális és a korábbi Kopint-kötődést, majd korszakra és műfajra kontrollált regressziókkal és szerző–év eseményidős panellel elemzi a személyi folytonosság és a folyóirat tartalmi profiljának kapcsolatát. 
Az eredmények szerint a Kopint-kötődés legstabilabb pozitív tartalmi sajátossága a tágabb vállalati, beruházási és külföldi tőkebefektetési problémafókusz, amelyre a korábbi és az aktuális munkatársak egyaránt összpontosítanak. A kilépés utáni szerzői jelenlét a formális kapcsolat megszűnése után is kimutatható, alacsony, de tartós szinten; egyszerű szerkesztői önpublikáció vagy rövid távú kapuőri mechanizmus ezt nem magyarázza. A folyóirat tág, alkalmazott-szakpolitikai karaktere ugyanakkor önálló, folyóiratszintű vonás. Az elemzés az intézményi lenyomat szűk, de tartós, rétegzett fennmaradását támasztja alá.
Az eredmények szerint a Kopint-kötődés legstabilabb pozitív tartalmi sajátossága a tágabb vállalati, beruházási és külföldi tőkebefektetési problémafókusz, amelyre a korábbi és az aktuális munkatársak egyaránt összpontosítanak. A kilépés utáni szerzői jelenlét a formális kapcsolat megszűnése után is kimutatható, alacsony, de tartós szinten; egyszerű szerkesztői önpublikáció vagy rövid távú kapuőri mechanizmus ezt nem magyarázza. A folyóirat tág, alkalmazott-szakpolitikai karaktere ugyanakkor önálló, folyóiratszintű vonás. Az elemzés az intézményi lenyomat szűk, de tartós, rétegzett fennmaradását támasztja alá.